Befogadom Szívem közepébe Önmagam

Teljessé válásom ajtaja nyitva van;

Elengedem azt a régit, azt a múltat, amivel többé nem vívok,

Hatalmas lényem gyönyörű világának megnyílok.

Értem az életem,

És felelősen élek;

A kint zúgó zajtól

Többé már nem félek.

Biztos talaj

Lelkemnek húrja,

Zengő dalú szívem

Szívedet gyógyítja.

Megtanítom neked

Hogyan legyél jobban,

Hogy találd meg kulcsodat

Az elrejtett marokban.

Dallamot adok

A még bezárt kezedbe,

Mi lágy éltető energiát

Ültet a Lelkedbe.

Mélyen hiszek Önmagamban

És Isteni lényemben,

Belső békémet így használom

Valóban bölcsebben.

Aranyló bölcsességemhez

Közel kerülök,

Belső harmóniámba

Oldódva merülök.

A természet mindig megfog,

És óvón átölel

Akkor is, ha a könnyű álom

Éppen nem jön el.

Egy vagyok a létezővel

És egy a világgal,

Egy az Isten kék egével

És egy a virággal.

Boldog vagyok

És biztonságban érzem magam,

Mert tudom és érzem

A teremtő energia bennem van.

Az életnek örülök

Mert tudásom öröm,

Ha átadom, még teljesebb lesz

Energia-köröm.

Bölcsen szervezek, és bölcsen vezetek

Mindent, mit az élet hoz felém

S oly békében ringatózom,

Mint boldog hajós, az ő szeretett tengerén.

Ezt a békét átadom

Ki kéri, annak bőséggel,

Így kapcsolódom veled

És a legteljesebb egységgel.

Megnyitom a belső tudást

És önbizalmam kapuját,

Teljes lesz így Földi létem,

És teljes lesz az odaát.

(Horváth Ágnes Eszter)